2016. július 25. és augusztus 1. között a krakkói ifjúsági világtalálkozón vettem részt, az ott megélt élményeimről olvashatsz egy beszámolót, a saját szemszögemből.
A lehetőség 2016 februárjában merült fel, az akkor még szervezés alatt álló Ifjúsági Világtalálkozó (későbbiekben: IVT) honlapjának megtalálása után. Korábban, egy, a saját községünkben élő ismerős ajánlotta hogy elvisz minket kisbusszal, aztán a honlapon olvastuk, hogy ha az egyházi szervezés keretében megyünk, akkor az út akár 2/3-át is a püspökség finanszírozza. Több sem kellett, így hát ketten regisztráltunk is. Ezt követően hónapokig csend, semmiféle információt nem kaptunk a befizetendő összegekről, az utazásról, a szállásról. Majd május végéhez közeledve jött az email, hogy jóváhagyták jelentkezésünket. Újabb 1 hónap csend, végül 1 héttel az indulás előtt kaptuk meg a végleges információkat, miszerint július 25-én indul a csapat külön busszal Krakkóba. A csapat pedig az Esztergom-Budapest egyházmegye által "küldött" fiatalokból állt, köztük velünk is. Eleinte kicsit aggasztó volt az elterjedő huncut robbantgatósok veszélye, de megnyugtattak, hogy komoly biztonsági intézkedések lesznek. Hát jó. Vágjunk bele!
2016. július 25.
25-én reggel fél 8-kor indultunk Budapestre, a Magyar Szentek templomához, ahol a gyülekezőhely volt. A 10-es utat elkerülve, Zsámbék felé, majd az M1-es autópályán mentünk. Nekem már ez is újdonság volt, hiszen nem közlekedtem még azelőtt autópályán, illetve a környék is új volt. Tipikus reggeli pörgés volt a fővároshoz közeledve, rohantak az autók be a centrumba. A Rákóczi hídhoz közel, a rakparton volt az épület, amit mindennek néztem volna, csak templomnak nem. Megkaptuk a magyar zarándokcsomagot, sapkával, kulaccsal, notesszel és hasonló kacatokkal. A regisztrációt követő kb. fél óra várakozás után szállhattunk fel a 7-es számú buszra, ami elől és oldalt is X-faktoros logóval volt felmatricázva. 10 óra helyett 10:30-kor tudtunk elindulni, át a Rákóczi hídon, észak felé a Hungárián, elhagyva Pestet csak Nagyoroszi és Rétság volt a két település, amit be tudtam azonosítani. Utóbbinál kb. 65 perc utazás után volt egy fél óra megállónk, egy benzinkútnál. Az utazás gyakorlatilag innen indult igazán. Átlépve a történelmi Slovenska Republikába megszűnt a telefonos mobilinternet kapcsolatom is, a telefonom használhatatlanná vált. Hát ez van. Megállás nélkül osont a buszunk észak felé, előbb a magyar tájhoz hasonló mezők, szántóföldek, faluk követték egymást egészen a következő beazonosítható településig, Besztercebányáig. Innentől a meredek szerpentinek követték egymást a Tátrában, mély szurdokokon, melyek sűrűn voltak nőve fenyvesekkel, és tisztás fennsíkokon buszoztunk végig, gyakran kereszteztünk széles, ám csupán bokáig érő, de kristálytiszta patakokat, folyókat és nem utolsó sorban néha itt-ott felbukkant 1-1 vasútvonal is. 3 óra buszozás után, a Tátra északi lejtőjén egy kimondhatatlan nevű kis falu benzinkútjánál volt a második és utolsó megállónk. Jó fél óráig tartott, jött egy vonat is, a magyar mellékvonalakhoz hasonló teljesítményű kis szlovák motorvonat. Az indulás után ereszkedtünk lefelé a Kárpátok északi lejtőin, hamarosan elértük a lengyel határt is, ahol a hatóságok úgy fél perc alatt végigellenőriztek mindenkit, és megláttuk az első, Krakkó távolságát jelző táblát: 120 km. Durván másfél óra. Addig élvezhettük az élénk zöld lankákra épülő rikító kék bádog háztetős házak látványát, és minden második ház telkén tehenek legeltek. A távolság városról városra folyamatosan csökkent, végül megláttuk a távolban az emeletes házakat és a tornyokat, 15 km megtétele után megérkeztünk Krakkóba. Reklámokkal teli épületek, kék villamos, elolvashatatlan feliratok. Viszont nagyon tiszta város, és a közlekedési szabályokat is mindenki betartja, tehát egy kulturált városról van szó. A központba való érkezés után rövidesen a szállást is megtaláltuk, egy iskola tantermeiben. Előtte azonban a szomszédos templom udvarán kaptuk meg a lengyel zarándokcsomagot, esőkabáttal, törülközővel, könyvekkel és hasonló dolgokkal. Ezután igazolványt és kajajegyeket is kaptunk, ugyanis az étkezés jegyrendszerrel van megoldva, 10 és 15 PLN-t érő kajajegyeket kaptunk, annyiért egy adag sült kolbászt adtak az első este vacsorára a Visztula parti kis kajás sátornál. A kajajegyek kiosztása után tehát kimentünk a városba felfedezni a környéket. 10 percnyire volt a szállásunktól a folyópart, ahol már építették a színpadokat és a kajás sátrakat. 1 órány Wifi vadászat és a kapott kajajegy beváltása után visszasétáltunk a szállásra, és én azonnal kidőltem aludni. Szerencsére a tanterem szőnyeggel borított, így nem volt olyan kényelmetlen, nyugodt volt az első éjszaka. A szobában vannak divatkövető fiatalok, egy fapofa, kezdő üzletembernek látszó egyén, egy okostojás, egy szótlan tizenéves, és egy alacsony, kopasz csodabogár, aki állandóan pörög. Összességében viszont mindenki rendesnek tűnik.
Az X-faktoros buszunk.
A város az első estén
2016. július 26.
8 óra körül ébredtem másnap, és rögtön zuhanyozni mentem. Az udvaron, ponyvával körülvett nyitott, hideg vizes zuhanyzók szolgáltak a tisztálkodásra. Talán egy idő után megszokom. A reggeli frissítő után a kaja következett, aztán irány ki a városba. Az első utunk most is a folyópartra vezet, hiszen ott készülődnek az Orange internetszolgáltató pontok, ahol majd mobilnetes SIM kártyát lehet venni. Mivel még nem volt nyitva, a vár felé vettük utunkat. Két bejárat van a várba, az egyiknél többszáz emberes a sor, nézzük meg hát a másikat. Ott kb kétszer annyian voltak, ezért továbbindultunk Krakkó főtere felé. Kb 10 perc gyaloglás a sétálóutcákon, és megérkeztünk a főtérre. A tér meglepően hasonlít a márciusban meglátogatott szicíliai Catania főterére. Rengeteg ember van a téren, a leghangosabbak az olaszok, akik ha meglátják egymást, csoportostul üvöltve rohannak egymásra. A másik feltűnők az amerikaiak, akik egyként hirdetik az utcán, hogy "Jú esz éj." Többet nem tudtak. Feltűnő zászlónál csoportosulnak a franciák is, és itt-ott felbukkannak néger csoportok is. A főtérről besétáltunk a díszes boltívekkel teletűzdelt Posztócsarnokba. Jobbra, balra, előre, hátra mindenhol szuvenírboltok, a tipikus bögrék, pólók, hűtőmágnesek, sakkbábuk, üvegfigurák és társaik, átszámítva 300-2500 Ft-os árakon. Az ajándékvásárlást későbbre halasztottuk, ezért a főtérről elindultunk vissza a várba, ahol már legalább 500-600 ember várta, hogy bejuthasson. Nem volt mit tenni, beálltunk a sorba, ahol találkoztunk egy szegedi magyar csoporttal is. Együtt vártunk kb 45 percet, amíg odaértünk a kapuhoz. Izomagyú katonák és rendőrök álltak ott, a táskát futószalagra kellett tenni, és egy fémkapun kellett átmenni. Pont úgy, mint a reptéri becheckolásnál. Bombát nem hoztunk magunkkal és más veszélyes dolgot sem találtak, ezért gond nélkül bejutottunk, egy kamerás férfit azonban egy finom lökettel tessékeltek ki a vár külső oldalára. A vár talán leglátványosabb épülete a durván túldíszített barokk templom. Ingyen osztottak vizet, miután vettünk 1-et 1-et, majd bementünk a templomba, ahová nyitott vállal nem lehetett belépni. A templom belülről is elég erősen barokk stílusú, az oltár teljes egészében arannyal lett borítva. A mellékoltárok vörös-fekete, vagy arany-fekete színpárokkal vannak díszítve, utóbbinak eléggé marokkói hangulata volt. Ebben a templomban találtuk meg Jadwiga, avagy Szent Hedvignek, Nagy Lajos királyunk lányának sírját, ahol tiszteletünket tettük. Ezt követően az egyik oldali boltíven keresztül lépcsőztünk fel a harang toronyba, kb. 55-60 méter magasba. A torony csúcsánál egy órási harang van, legalább másfél méter átmérőjű, a hangját csak egy apró hangszóróról hallhattuk, nem véletlenül. A toronyablakból leláttunk a várba belépni szándékozó tömegre, akik most is több százan voltak. A torony után a vár udvarán egy kis Wifi vadászat következett, én már nem is próbálkoztam, a telefon ugyanis Rétság óta semmilyen hálózatra sem akar kapcsolódni, én pedig úgy gondoltam lesz egy szép netmentes hetem. Kis fotózás, és lesétáltunk a várból. Ismét célba vettünk egy Orange pontot, ami már nyitva volt, viszont rájöttünk, hogy iPhone-ba nem olyan egyszerű SIM kártyát tenni, egy a társam is feladta a próbálkozást. Mivel már elmúlt dél, meglátogattunk egy ételosztó sátrat, és a kajajegyen próbáltunk ételt venni. A folyóparti parkban több ezer ember táborozott ide-oda csoportosulva. Voltak olaszok, az USA különböző államaiból, én a legtöbbször kaliforniai zászlót láttam. Fél óra tolakodás után értünk oda a sátorban kiszolgáló szőke szendeszűzhöz, aki a McDonald's-hoz hasonló módszerrel adta ki a kaját. Két hamburger elfogyasztása közben láttunk egyforma négereket is, akik Guatemalából érkeztek a találkozóra. Evés után visszamentünk a szállásra a Komandosów utcába, majd egy fél órás tájékoztatón vettünk részt, és 15 órakor indultunk csoportostul a krakkói Blonia parkba, az IVT-t megnyitó szentmisére. Az indulás után kb 5 perccel leszakadt az ég, mindenki felvette a zarándokcsomagban talált esőkabátot, így az utcában mást nem lehetett látni, csak többszázezer piros, sárga és kék esőkabátban a Blonia parkba vonuló embert. Nem sokkal 16 óra előtt megérkeztünk a 42 hektáros parkba, ahol az A6-os szektorban tudtunk "letáborozni." Óriási kivetítők és hangszórók voltak szétszórva a parkban, a belépésnél nem volt óriási ellenőrzés, viszont a szektorok közti folyosókon szintén izomagyú katonák és rendőrök osontak fel-alá, a parkkal szomszédos háztetőkön pedig sorakoztak a mesterlövészek, nyilván a fokozott veszélyhelyzet miatt. A tervek szerintihez viszonyított 1 órás késéssel, 18 órakor kezdődött a mise, addigra el is állt az eső. Rengeteg féle és színű zászlót láttunk mindenhol. És persze rengeteg ember. 1 órát tartott a mise, még a vége és a tömeg előtt indultunk kifelé a parkból. Már az utcán sétáltunk, amikor a mise végén egy női hölgy kezdte énekelni a világtalálkozó himnuszát, amit percek után már mindenki énekelt. Ez volt a csúcs, amikor a naplementében 2 millió ember énekli egyszerre, hogy "Jesus Christ, you are my life..." Megadták a hangulatát, az egyszer biztos. A miséről egyből a 3 buszmegállónyira lévő Bonarka City Centerben lévő Auchanba mentünk, ugyanis szükségünk volt 1-1 párnára. A visszaút közben ismét elkezdett esni az eső. Lepakoltunk a szállást adó iskolában, majd vacsorázni indultunk a Visztula parti sátrakhoz. Szó szerint verekedni kellett a helyért. Megvettük és megettük a Gyrost, és mentünk is aludni.
Készülődés a fesztiválra
Nemzetközi csoportok az utcán
Főtér
2016. július 27.
Szerda reggel 7 órakor keltem fel, hiszen ma egy családhoz mentünk fürdeni, szerencsére meleg vízhez jutottunk. Egy nagyon barátságos lengyel fiatalemberhez (Maslanka) mentünk, akivel angolul egész jól el tudtunk beszélgetni. Ezután következett a reggeli, majd indulni is kellett a szomszédos templomba, ahol kezdődött az első katekézis. Hangulatos énekek, a csoportok bemutatkozása, majd egy szakállas, arab beütésű de csak görög-keleti barátságos pap beszédét hallgattuk, másfél órányi hittérítés, ami alatt én megírtam ezt a blogot. Kis szünet, majd délben kezdődött a mise, amit nem más tartott, mint Székely János, aki az iskolai miséinket is tartani szokta, tehát nem nagyon volt ismeretlen. A mise után, kora délután következett az ebéd, 20 zlotyit érő kajajegyért Nuggets hasábburgonyával, küzdeni kellett vele, hogy elfogyjon. A sátraknál a színpadon egy portugál csávó énekelt mialatt ettünk, majd a belvárosba indultunk. Megemlítendők a külön Tymbark standok (a magyar Topjoy), itt viszont a műanyag flakonon keresztül mindenféle kiszerelésben kaphatóak gyümölcslevek. Lényegében a fesztivál minden része beüzemelt, viszont a tömeg a belváros felé tömörült, ma a palesztinokra figyeltem fel, illetve két argentin lány jött hozzánk nemzeti színű szalagot cserélni. Aztán megnéztünk egy csomó szuvenírboltot, következett az ajándékvásárlás. Az árak és a szuvenírek általában egységesek. Az utcákon vonuló nemzetközi tömegben itt-ott sétálgattak katonák és retro szemüveges rendőrök is. A vásárlás után visszamentünk lepakolni a szállásra, mert közeledett az eső. Az idő egyébként nagyon fülledt napközben, és késő délután általában ki is csapódik a pára. Este viszont lehűl a levegő, mert a nap azért alacsonyabban jár. A programokról általában néhány órával előtte tudatnak, a szervezettség lehet hogy megvan, de elég nagy a tájékozatlanság, ami lehet hogy természetes is 2 millió ember esetében. A közlekedés viszonylag jó, a helyi buszokat (169) kipróbáltuk előző nap az Auchanhoz vezető úton. Villamosokkal is teli van tűzdelve a város, azokat viszont még nem próbáltuk ki. Maguk az épületek hasonló felépítésűek mint Budapesten, A Visztula folyó partján egy emeletes irodaházra van kifüggesztve egy óriási Welcome felirat. A szerdai napra még terveztünk egy esti sétát, de ellustultunk és egy hosszúra nyúlt beszélgetés után inkább aludni mentünk.
2016. július 28.
Reggel 8 órai ébredést újabb hideg zuhany követett. Majd átvettem a reggeli csomagot, amiben egy natúr sajtos zsemle, egy 7days, egy nápolyi és egy szívószálas gyümölcslé volt. 9 órára ismét a szomszédos templomba mentünk katekézisre, a mai napi főkolompos a jól ismert Székely János volt. A rendkívül modern templomban 4-5 kamerával vették fel az eseményeket, amelyen 400-500 magyar biztos jelen volt. Délben kezdődött a mise, amit 30 pap celebrált, ezután rögtön elmentünk ebédelni, a menüm a szokásos Nuggets Box & Chips XXL volt. Ebéd után rögtön a Posztó tér felé vettük az irányt. A főtéren konkrétan egy katonai támaszpontot állítottak, minden sarkon 2-3 gépfegyveres katona teljesített szolgálatot. Amíg mi várost néztünk, addig a tömeg a Blonia parkban fogadta a pápát, ezalatt 3 helikopter körözött alacsonyan a város felett. Délután egy kis pihenő a szálláson, majd az S14-es, az IVT idején közlekedő busszal utaztunk a Bonarka City Centerbe, ahol benéztünk az Auchanba és volt egy kis Wifi vadászat is. Néhány további ajándékvásárlást követően megvettük a vacsorát, a híd mellett, a Visztula partján sorban álltak a kajás sátrak, a Barbeque-tól a Gyroson át a gyorséttemi kajáig csomó mindent lehet kapni, 10, 15 vagy 20 zlotyit érő kajajegyekért. A mai vacsora egy Hamburger volt, és miután elkezdett esni az eső és elkezdett ömleni a tömeg a Blonia parkból a központba, inkább visszamentünk a szállásra és rákészültünk a másnapi zarándoklatra.
Kicsit később kiderült, hogy csütörtök este is mehetünk családhoz meleg vizes fürdőért. Gyorsan össze is kaptuk magunkat, és az iskola szomszédos tömbházában kaptunk helyet. Egy nyugdíjas házaspár és lányuk fogadtak minket nagyon nagy örömmel, sütivel, kávéval, teával, üdítővel, gyümölcsökkel. Egy jó másfél órát üldögéltünk ott, megkóstoltam egy lengyel sütemény-specialitást, és azt kell hogy mondjam, remek íze volt. Kulturált, vendégszerető emberek, öröm volt beszélgetni velük. Visszamentünk az iskolába, és én le is pihentem.
A lengyel süti
2016. július 29.
Az ötödik napon katekézis helyett zarándoklaton vettünk részt, kb másfél órányi sétára a város déli részén lévő Szent II. János Pál pápa templomhoz mentünk, rengetegen voltunk, nagyon tűzött a nap. A téren áll egy szobor is a pápáról, a templom maga a 21. század építészetéből ismert betonelemekből áll, de az óriási mozaikok pont ízléses és korrekt díszítést adtak. A másik, 2002-ben épült abszolút modern templom egy nagy üres tér volt, ez az Irgalmasság Bazilikája. Ennek a kapuja az irgalmasság kapuja, de az igazi megtisztulást a templom előtti párakapu adta. Visszafelé már villamossal jöttünk, vettünk ebédet, és egy kis pihenés a szálláson, aztán elhatároztuk, hogy nekiindulunk a 304-es busszal a Wieliczka-i sóbányába. Az utolsó 304-es az orrunk előtt ment el, ezután lezárták az utat, mert a pápa 3 óra múlva egy konvojjal el fog haladni az úton. Majdnem 1 órát vártunk reménykedve a busz érkezésében, aztán inkább elsétáltunk a vár mellé, a tűzokádó sárkány szobrához, ahol elég nagy tömeg szedte össze Pokemonokat. Irány a szállás, aludtunk egy két órát, vacsora a Visztula partján, a járda lépcsőjén. Nuggets Box és Chips xxl, egy kis ketchuppal, lényegében egy McMenü fapados verziója. A vacsora után újabb pihenő, és 22 óra után a szobatársakkal elindultunk ki a városba, egy kis éjszakai katekézisre. Az említett szobatársak a "Honnan jöttetek?" kérdésemre előbb azt válaszolták hogy a partról a gyrosostól, később pedig azt hogy a pokolból. Mindegy is, végül kiderült, hogy az egyik esztergomi középiskola növendékei voltak egykor, ez már adott némi támpontot. A Posztó térre vezető úton egy töltőállomáson beszélgettünk kb hajnali 2 óráig, majd felfedeztük a belvárosi klubokat. Az első, egy Lokal nevű, borospincéhez hasonló földalatti klub, a fénytechnika nagyon hangulatos, de fél 3-kor bezárt. A másodikban csak retro zenéket játszottak, a harmadikban pedig csak noname külföldiek, amikre táncolni sem lehetett, viszont az idő mégis telt, pikkpakk negyed 5 lett, és kezdett világosodni. 5 órára érkeztünk vissza a szállásra, már egészen világos volt.
Mozaikos díszek a II. János Pál pápa bazilikában
Nuggets Box & Chips XXL
2016. július 30.
3 óra alvás, ezután a többiek már keltek fel, nem lehetett aludni. A hideg zuhany felfrissített, napi 7days, és 11 órakor mise az iskola melletti templomban. A végén tájékoztató, a csoport nagy része elindult a virrasztásra a Campus Misericordiae-ba, én viszont úgy döntöttem, mivel éjszakára esőt mondanak, nem megyek ki, helyette inkább megpróbálok eljutni a sóbányához, mert az jobban érdekel, mint az éjszakai virrasztás. Ma nagy nehezen ideért a 304-es, viszont olyannyira tömve volt, hogy egy pesti heringparti a 7-es buszon csak jelenthet. Fél óra alatt érkeztem meg Wieliczkába, meg is találtam a sóbányát, viszont az előző éjszaka, a kevés kaja és az oxigénhiányos busz olyannyira kimerítettek, hogy inkább a szomszédos vasútállomáson álló vonat mellett döntöttem, viszont nyitva lesz másnap is a bánya. Visszajöttem Kraków-Plaszów-ig vonattal, onnan egy kicsit beljebb a 6-os villamossal, onnan befelé sétáltam, és akkor realizálódott bennem, hogy a kajás sátrak eltűntek. Szerencsére egy megbízható sátor még nyitva volt, igaz hogy csak grilled sausage volt a porondon, de a semminél jobb volt. Ez már hangulatosabb volt, naplementében a folyóparton, egy kicsit gondolkodni is tudtam végre. Nem sokkal este 7 előtt sétáltam vissza a szállásra. Tök üres volt, csupán kb 10-en maradtunk az épületben. A szobába megérkezve ott voltak az éjszakai műszakos szobatársak, akik a kísérletem miatt elneveztek bányász testvérnek. Hamar lefeküdtem aludni, de a pokoljelölt exfrankások, akikkel az éjszakai katekézisen vettem részt, úgy horkoltak, hogy képtelenség volt normálisan aludni. 4 óra körül ébredtem fel, és mivel 4:30-ra állítottam az ébresztőt, akkor fel is keltem, és indultam ki a zárómisére a Campusba. Fél 6-kor elindultam, az S14-es busszal a végállomásig. Itt találkoztam egy lengyel családdal, akikkel a következő 2 órában beszélgettem angolul. Végre megérkeztem az óriási parkba, megkerestem a B8-as szektort. Az első ember aki feltűnt a tömegben, a csodabogár szobatársam volt. Odamentem hozzájuk és lefeküdtem a földre, próbáltam aludni egy kicsit. Arra ébredtem, hogy elképesztően tűz a nap, ennyire fülledt napsütésben még nem voltam. 9:45-kor elkezdődött a zárómise, amelyet a pápa celebrált. 11:30-ig hallgattam és aszalódtam a brutális napsütésben, ezután (az áldozás után) elindultam kifelé, egy másfél órás séta következett a wieliczka-i vasútállomásig. Az úton, amin végig vonult a nép, a helyiek kitették a slagot, egyesek szendvicset, hideg vizet kínáltak ingyen. Rövidesen megérkeztem Wieliczkába, de nem találtam meg rögtön a vasútállomást. Kedves kék pólós lányok kérdezték, hogy "Are you lost?" Nem, nem vesztem el, csak én is a vasútállomást kerestem. Válaszoltam nekik. "Go with us!" Mint kiderült, mexikóiak. Nagyon jól elbeszélgettünk, a vonatra várva egy egyiptomi lánnyal is beszéltem. Az egyiptomi lánynak úgy ki volt húzva a szeme, mint az ókori hieroglifákban ábrázolt nőké. Az előbbi, mexikói lányoknak adott képeslapokra pedig kivétel nélkül rá kellett írnom: "From Francesco, from Tokod City, Hungary. Meglepő egyébként hogy a külföldiek Magyarországot Budapesttel azonosítják. Még mindig jobb, mint Bukaresttel... A vonaton a belváros felé brutális tömeg volt, bejöttem a város külső szélére, ahol villamost és buszt váltva eljutottam a Bonarka City Centerbe, vettem a KFC-ben egy kis menüt, majd visszamentem a szállásra. Hideg zuhany, kaja, pakolás, blogírás... Egy óra ország-város játék a pokol fiaival (ami alatt elég durván leszakadt az ég), majd este még elmentünk egy lightos beszélgetésre, pizzára a közeli kávézóba. 23 órára érkeztünk vissza, majd rögtön alvás következett.
2016. augusztus 1.
Hétfő reggel tettem még egy kísérletet a KFC felé, de reggel 7-kor még zárva volt. Visszaérkezésem után volt egy villámmise, és a bőröndökbe pakolás után vártuk a buszokat, amelyek 1 órás késéssel érkeztek meg. Hazafelé ismét a 7-es számú busszal utaztunk, de ez már nem volt X-faktoros. A hazaút kevésbé unalmassá tétele végett idétlen szójátékokkal ütöttük el az időt, az útvonal ugyanaz volt, élénkzöld lankák, majd lassú szerpentinek a Kárpátok emelkedőin majd lejtőin, a sík területet elérve még néhány óra, és újra Rétságon voltunk, újra hálózatot kapott a telefonom, és megállás nélkül érkeztek az üzenetek. Ha valami, akkor ez biztosan nem hiányzott az egy hét alatt. Sötétedésre már ismét a Magyar Szentek templománál voltunk, elköszöntünk az egy hétig ismert utazó és szobatársaktól, akikről azóta sem hallottunk semmit. De azt hiszem, ezeknek az egy hetes, vagy akár 5 perces ismeretségeknek ez volt a lényege, így marad egy életre szóló emlék.
A sor az első kapunál
Főtér
Posztócsarnok
Posztócsarnok
A vár udvarhölgyei
A vár templomtornya
Barokk kapu
Várnak még néhányan a vár előtt...
Egy templom, több stílus
Várkert
Várkert
Mi kifelé - ők befelé
A vár a hídról
A kilátás a Wawel-ből a városra és a Visztulára
Képek a nyitómiséről
Szerda reggel 7 órakor keltem fel, hiszen ma egy családhoz mentünk fürdeni, szerencsére meleg vízhez jutottunk. Egy nagyon barátságos lengyel fiatalemberhez (Maslanka) mentünk, akivel angolul egész jól el tudtunk beszélgetni. Ezután következett a reggeli, majd indulni is kellett a szomszédos templomba, ahol kezdődött az első katekézis. Hangulatos énekek, a csoportok bemutatkozása, majd egy szakállas, arab beütésű de csak görög-keleti barátságos pap beszédét hallgattuk, másfél órányi hittérítés, ami alatt én megírtam ezt a blogot. Kis szünet, majd délben kezdődött a mise, amit nem más tartott, mint Székely János, aki az iskolai miséinket is tartani szokta, tehát nem nagyon volt ismeretlen. A mise után, kora délután következett az ebéd, 20 zlotyit érő kajajegyért Nuggets hasábburgonyával, küzdeni kellett vele, hogy elfogyjon. A sátraknál a színpadon egy portugál csávó énekelt mialatt ettünk, majd a belvárosba indultunk. Megemlítendők a külön Tymbark standok (a magyar Topjoy), itt viszont a műanyag flakonon keresztül mindenféle kiszerelésben kaphatóak gyümölcslevek. Lényegében a fesztivál minden része beüzemelt, viszont a tömeg a belváros felé tömörült, ma a palesztinokra figyeltem fel, illetve két argentin lány jött hozzánk nemzeti színű szalagot cserélni. Aztán megnéztünk egy csomó szuvenírboltot, következett az ajándékvásárlás. Az árak és a szuvenírek általában egységesek. Az utcákon vonuló nemzetközi tömegben itt-ott sétálgattak katonák és retro szemüveges rendőrök is. A vásárlás után visszamentünk lepakolni a szállásra, mert közeledett az eső. Az idő egyébként nagyon fülledt napközben, és késő délután általában ki is csapódik a pára. Este viszont lehűl a levegő, mert a nap azért alacsonyabban jár. A programokról általában néhány órával előtte tudatnak, a szervezettség lehet hogy megvan, de elég nagy a tájékozatlanság, ami lehet hogy természetes is 2 millió ember esetében. A közlekedés viszonylag jó, a helyi buszokat (169) kipróbáltuk előző nap az Auchanhoz vezető úton. Villamosokkal is teli van tűzdelve a város, azokat viszont még nem próbáltuk ki. Maguk az épületek hasonló felépítésűek mint Budapesten, A Visztula folyó partján egy emeletes irodaházra van kifüggesztve egy óriási Welcome felirat. A szerdai napra még terveztünk egy esti sétát, de ellustultunk és egy hosszúra nyúlt beszélgetés után inkább aludni mentünk.
Centrum Kongressowe, itt volt a buszmegállónk
'Hivatások expója' - hogy mi ez, máig nem derült ki számomra
Közeledik az eső...
2016. július 28.
Reggel 8 órai ébredést újabb hideg zuhany követett. Majd átvettem a reggeli csomagot, amiben egy natúr sajtos zsemle, egy 7days, egy nápolyi és egy szívószálas gyümölcslé volt. 9 órára ismét a szomszédos templomba mentünk katekézisre, a mai napi főkolompos a jól ismert Székely János volt. A rendkívül modern templomban 4-5 kamerával vették fel az eseményeket, amelyen 400-500 magyar biztos jelen volt. Délben kezdődött a mise, amit 30 pap celebrált, ezután rögtön elmentünk ebédelni, a menüm a szokásos Nuggets Box & Chips XXL volt. Ebéd után rögtön a Posztó tér felé vettük az irányt. A főtéren konkrétan egy katonai támaszpontot állítottak, minden sarkon 2-3 gépfegyveres katona teljesített szolgálatot. Amíg mi várost néztünk, addig a tömeg a Blonia parkban fogadta a pápát, ezalatt 3 helikopter körözött alacsonyan a város felett. Délután egy kis pihenő a szálláson, majd az S14-es, az IVT idején közlekedő busszal utaztunk a Bonarka City Centerbe, ahol benéztünk az Auchanba és volt egy kis Wifi vadászat is. Néhány további ajándékvásárlást követően megvettük a vacsorát, a híd mellett, a Visztula partján sorban álltak a kajás sátrak, a Barbeque-tól a Gyroson át a gyorséttemi kajáig csomó mindent lehet kapni, 10, 15 vagy 20 zlotyit érő kajajegyekért. A mai vacsora egy Hamburger volt, és miután elkezdett esni az eső és elkezdett ömleni a tömeg a Blonia parkból a központba, inkább visszamentünk a szállásra és rákészültünk a másnapi zarándoklatra.
Kicsit később kiderült, hogy csütörtök este is mehetünk családhoz meleg vizes fürdőért. Gyorsan össze is kaptuk magunkat, és az iskola szomszédos tömbházában kaptunk helyet. Egy nyugdíjas házaspár és lányuk fogadtak minket nagyon nagy örömmel, sütivel, kávéval, teával, üdítővel, gyümölcsökkel. Egy jó másfél órát üldögéltünk ott, megkóstoltam egy lengyel sütemény-specialitást, és azt kell hogy mondjam, remek íze volt. Kulturált, vendégszerető emberek, öröm volt beszélgetni velük. Visszamentünk az iskolába, és én le is pihentem.
Kajás sátrak a Visztula partján
Katonák a Posztó-téren
Magyar étterem is van
2016. július 29.
Az ötödik napon katekézis helyett zarándoklaton vettünk részt, kb másfél órányi sétára a város déli részén lévő Szent II. János Pál pápa templomhoz mentünk, rengetegen voltunk, nagyon tűzött a nap. A téren áll egy szobor is a pápáról, a templom maga a 21. század építészetéből ismert betonelemekből áll, de az óriási mozaikok pont ízléses és korrekt díszítést adtak. A másik, 2002-ben épült abszolút modern templom egy nagy üres tér volt, ez az Irgalmasság Bazilikája. Ennek a kapuja az irgalmasság kapuja, de az igazi megtisztulást a templom előtti párakapu adta. Visszafelé már villamossal jöttünk, vettünk ebédet, és egy kis pihenés a szálláson, aztán elhatároztuk, hogy nekiindulunk a 304-es busszal a Wieliczka-i sóbányába. Az utolsó 304-es az orrunk előtt ment el, ezután lezárták az utat, mert a pápa 3 óra múlva egy konvojjal el fog haladni az úton. Majdnem 1 órát vártunk reménykedve a busz érkezésében, aztán inkább elsétáltunk a vár mellé, a tűzokádó sárkány szobrához, ahol elég nagy tömeg szedte össze Pokemonokat. Irány a szállás, aludtunk egy két órát, vacsora a Visztula partján, a járda lépcsőjén. Nuggets Box és Chips xxl, egy kis ketchuppal, lényegében egy McMenü fapados verziója. A vacsora után újabb pihenő, és 22 óra után a szobatársakkal elindultunk ki a városba, egy kis éjszakai katekézisre. Az említett szobatársak a "Honnan jöttetek?" kérdésemre előbb azt válaszolták hogy a partról a gyrosostól, később pedig azt hogy a pokolból. Mindegy is, végül kiderült, hogy az egyik esztergomi középiskola növendékei voltak egykor, ez már adott némi támpontot. A Posztó térre vezető úton egy töltőállomáson beszélgettünk kb hajnali 2 óráig, majd felfedeztük a belvárosi klubokat. Az első, egy Lokal nevű, borospincéhez hasonló földalatti klub, a fénytechnika nagyon hangulatos, de fél 3-kor bezárt. A másodikban csak retro zenéket játszottak, a harmadikban pedig csak noname külföldiek, amikre táncolni sem lehetett, viszont az idő mégis telt, pikkpakk negyed 5 lett, és kezdett világosodni. 5 órára érkeztünk vissza a szállásra, már egészen világos volt.
Irgalmasság Bazilikája
Tömeg a II. János Pál pápa bazilika előtt
A biztonságiak sasoltak minfenfelé
Antikszerű szökőkút
Barokk oltár
Pokemon-sárkány
Esti fesztivál
Éjszakai katekézis
2016. július 30.
3 óra alvás, ezután a többiek már keltek fel, nem lehetett aludni. A hideg zuhany felfrissített, napi 7days, és 11 órakor mise az iskola melletti templomban. A végén tájékoztató, a csoport nagy része elindult a virrasztásra a Campus Misericordiae-ba, én viszont úgy döntöttem, mivel éjszakára esőt mondanak, nem megyek ki, helyette inkább megpróbálok eljutni a sóbányához, mert az jobban érdekel, mint az éjszakai virrasztás. Ma nagy nehezen ideért a 304-es, viszont olyannyira tömve volt, hogy egy pesti heringparti a 7-es buszon csak jelenthet. Fél óra alatt érkeztem meg Wieliczkába, meg is találtam a sóbányát, viszont az előző éjszaka, a kevés kaja és az oxigénhiányos busz olyannyira kimerítettek, hogy inkább a szomszédos vasútállomáson álló vonat mellett döntöttem, viszont nyitva lesz másnap is a bánya. Visszajöttem Kraków-Plaszów-ig vonattal, onnan egy kicsit beljebb a 6-os villamossal, onnan befelé sétáltam, és akkor realizálódott bennem, hogy a kajás sátrak eltűntek. Szerencsére egy megbízható sátor még nyitva volt, igaz hogy csak grilled sausage volt a porondon, de a semminél jobb volt. Ez már hangulatosabb volt, naplementében a folyóparton, egy kicsit gondolkodni is tudtam végre. Nem sokkal este 7 előtt sétáltam vissza a szállásra. Tök üres volt, csupán kb 10-en maradtunk az épületben. A szobába megérkezve ott voltak az éjszakai műszakos szobatársak, akik a kísérletem miatt elneveztek bányász testvérnek. Hamar lefeküdtem aludni, de a pokoljelölt exfrankások, akikkel az éjszakai katekézisen vettem részt, úgy horkoltak, hogy képtelenség volt normálisan aludni. 4 óra körül ébredtem fel, és mivel 4:30-ra állítottam az ébresztőt, akkor fel is keltem, és indultam ki a zárómisére a Campusba. Fél 6-kor elindultam, az S14-es busszal a végállomásig. Itt találkoztam egy lengyel családdal, akikkel a következő 2 órában beszélgettem angolul. Végre megérkeztem az óriási parkba, megkerestem a B8-as szektort. Az első ember aki feltűnt a tömegben, a csodabogár szobatársam volt. Odamentem hozzájuk és lefeküdtem a földre, próbáltam aludni egy kicsit. Arra ébredtem, hogy elképesztően tűz a nap, ennyire fülledt napsütésben még nem voltam. 9:45-kor elkezdődött a zárómise, amelyet a pápa celebrált. 11:30-ig hallgattam és aszalódtam a brutális napsütésben, ezután (az áldozás után) elindultam kifelé, egy másfél órás séta következett a wieliczka-i vasútállomásig. Az úton, amin végig vonult a nép, a helyiek kitették a slagot, egyesek szendvicset, hideg vizet kínáltak ingyen. Rövidesen megérkeztem Wieliczkába, de nem találtam meg rögtön a vasútállomást. Kedves kék pólós lányok kérdezték, hogy "Are you lost?" Nem, nem vesztem el, csak én is a vasútállomást kerestem. Válaszoltam nekik. "Go with us!" Mint kiderült, mexikóiak. Nagyon jól elbeszélgettünk, a vonatra várva egy egyiptomi lánnyal is beszéltem. Az egyiptomi lánynak úgy ki volt húzva a szeme, mint az ókori hieroglifákban ábrázolt nőké. Az előbbi, mexikói lányoknak adott képeslapokra pedig kivétel nélkül rá kellett írnom: "From Francesco, from Tokod City, Hungary. Meglepő egyébként hogy a külföldiek Magyarországot Budapesttel azonosítják. Még mindig jobb, mint Bukaresttel... A vonaton a belváros felé brutális tömeg volt, bejöttem a város külső szélére, ahol villamost és buszt váltva eljutottam a Bonarka City Centerbe, vettem a KFC-ben egy kis menüt, majd visszamentem a szállásra. Hideg zuhany, kaja, pakolás, blogírás... Egy óra ország-város játék a pokol fiaival (ami alatt elég durván leszakadt az ég), majd este még elmentünk egy lightos beszélgetésre, pizzára a közeli kávézóba. 23 órára érkeztünk vissza, majd rögtön alvás következett.
A márka itt sem maradhat el
A Welcome felirat hátoldala
Péntek esti vacsora
Zárómise
Zárómise
Zárómise
Tömeg a vonaton a mise után
2016. augusztus 1.
Hétfő reggel tettem még egy kísérletet a KFC felé, de reggel 7-kor még zárva volt. Visszaérkezésem után volt egy villámmise, és a bőröndökbe pakolás után vártuk a buszokat, amelyek 1 órás késéssel érkeztek meg. Hazafelé ismét a 7-es számú busszal utaztunk, de ez már nem volt X-faktoros. A hazaút kevésbé unalmassá tétele végett idétlen szójátékokkal ütöttük el az időt, az útvonal ugyanaz volt, élénkzöld lankák, majd lassú szerpentinek a Kárpátok emelkedőin majd lejtőin, a sík területet elérve még néhány óra, és újra Rétságon voltunk, újra hálózatot kapott a telefonom, és megállás nélkül érkeztek az üzenetek. Ha valami, akkor ez biztosan nem hiányzott az egy hét alatt. Sötétedésre már ismét a Magyar Szentek templománál voltunk, elköszöntünk az egy hétig ismert utazó és szobatársaktól, akikről azóta sem hallottunk semmit. De azt hiszem, ezeknek az egy hetes, vagy akár 5 perces ismeretségeknek ez volt a lényege, így marad egy életre szóló emlék.
Faragó Ferenc
2016. október 7.
